Vissza a jövőbe

Összefoglaló

Lassan befejeződik a Smarter Hungary pályázat, így a verseny végéhez közeledve röviden sorokba szedném, hogy mikről is lehetett olvasni blogomon:

Rövid statisztika: a legolvasottabb bejegyzés a szoftverkalózkodással kapcsolatos cikkem volt, melyet közel 1050-szer olvastak el.

Köszönöm mindenkinek, aki nyomon követte blogomat, és megosztotta velem észrevételeit. Sok szerencsét minden blogolónak!

Lopás elleni védelem

Napjainkban sajnos bárkivel könnyedén megeshet, hogy meglopják. Ezen lopások alkalmával legtöbbször mobiltelefont, zenelejátszót, illetve laptopot szoktak elvenni a gyanútlan emberektől. Ötletem célja, hogy az ellopott tárgyak helyét egy jeladó, és egy GPS rendszer segítségével bármikor könnyedén bemérhessük (mikor/merre/hol).

Az ötlet megvalósításához nem kellene más, csak egy egyszerű chip, melyet kedvünk szerint laptopunkba, vagy mobiltelefonunkba szerelhetnénk. Minden egyes jeladónak meglenne a saját azonosítója, mely alapján a későbbiekben bemérhetnénk elvesztett tárgyunkat.

A legtöbb lopás olyan helyen fordul elő, ahol nincs biztos helye tárgyainknak - például könyvtárakban, vagy irodákban. A laptopba, illetve mobiltelefonokba helyezett jeladót elég lenne ellátni GPS-technológiával, így ha például eltűnne a laptopunk, GPS rendszeren keresztül bármikor pontosan bemérhetnénk azt. Egy ilyen jeladó bevezetése után a tolvajok garantáltan többször is meggondolnák, hogy mit lopnak el.

Életmentő kesztyű

Pár héttel ezelőtt írtam egy speciális karóráról, mely mérné a viselője pulzusát, vérnyomását, illetve vércukorszintjét. Amennyiben a karóra valami rendellenességet észlelne a betegnél, azonnal értesítené a mentőket a központi számítógépen, vagy vezeték nélküli internetes kapcsolaton keresztül. Az óra emellett eltárolná az adatokat a betegről, mely a későbbiekben sokat segíthetne az orvosoknak.

Azonban nem érdemes elfeledni, hogy semmi nem garantálja azt, hogy a mentők időben kiérnek a beteghez. Az ilyen szorult helyzetekre lehetne kialakítani egy kesztyűt, mely szívbajok esetén rendkívül sokat segíthetne az embereknek.

A kesztyű szóban érthető utasításokat adna az elsősegélynyújtónak, hogy milyen erővel és ütemben nyomja a beteg mellkasát. Ugyan vannak kötelező elsősegély tanfolyamok, azonban a kesztyű a legfeszültebb helyzetekben is pontos utasításokat adhatna használójának.

A kesztyűt vastag szövetből lehetne kialakítani, melyre érzékelőket erősíthetnének. Fontos, hogy mikor a beteg mellkasát nyomjuk, a kesztyű ehhez tudja igazítani a különböző utasításokat. A kesztyű egy akkumulátorral, és egy ráerősített hangszóróval együtt működne, melyet praktikusan az elsősegély dobozban lehetne tárolni. Egy ilyen szerkezet rendkívül sokat segíthetne az elsősegélyt nyújtó személynek szorultabb helyzetekben.

Maximális tisztelettel,
Tamás

OnLive rendszer

Napjainkban egyre többen használják játékra a számítógépet. Ahogy fejlődik a technológia, a gépek egyre nagyobb teljesítményre lesznek képesek, a játékok pedig egyre realisztikusabb köntösbe bújnak. Ahhoz azonban, hogy az újabb játékokat teljes pompájában élvezhesse az egyszeri felhasználó, nem elsősorban egy gyors gépre van szüksége - ami napjainkban nem egy olcsó mulatság. Akárhogy is, valószínűleg mindenki tudja, hogy milyen illúzióromboló az, amikor egy amúgy gyönyörű játékot kénytelenek vagyunk teljesen lebutítani, hogy az élvezhető sebességgel fusson - a végeredmény azonban legtöbbször csak egy kiábrándító pixelhalmaz.

Steve Perlman szerint azonban ez a probléma megoldható lehetne azzal a rendszerrel, melyen jelenleg is dolgozik. Tervei szerint az által elképzelt, OnLive névre keresztelt rendszer igazi áttörés lehetne a számítógépes játékok terén, hiszen ha sikerülne megvalósítania tervét, a játékokhoz többé nem kellenének csúcskategóriás számítógépek, se konzolok.

Ahhoz, hogy megértsük a rendszer lényegét, képzeljük el, hogyan működik egy átlagos online játék: a saját gépünk szép lassan kiszámolja, majd kirajzolja a képernyőnkre a látottakat, azonban a hálózatra mi csak a billentyűzetünk, és az egerünk mozgatásának jelét küldjük el. Nekünk csak a mozdulatainkat kell feltöltenünk, ami a játék folyamatos képével ellentétben kisebb sokkalta kisebb adatcsomagnak tekinthető. Az OnLive rendszer szerint ezt a dolgot kéne kicsit megkavarni, melynek eredményeképpen mi küldenénk a jeleket arról, hogy mit szeretnénk csinálni, merre szándékozunk menni, míg a hálózat túloldaláról küldenék vissza nekünk a képeket.

Tehát ha így működne a rendszer, nem lenne másra szükségünk, mint egy monitorra (TV, PC, Notebook), egérre és billentyűzetre, illetve egy wireless-re, mely elküldi, és fogadja a jeleket. Ez idáig mind szép és jó, azonban van egy-két „apró" probléma, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Először is: a játékok esetében gyorsan kell nagy adattömegekkel számolni, ugyanis egy 3D-s, valós időben zajló rendszer (kép, hang) feldolgozásához egy brutális méretű szerverparkot kéne létrehozniuk. Aztán ott vannak a felhasználók: a folyamatos játék nagy mennyiségű adatforgalommal jár, tehát egy-két hónap alatt igencsak meg lehetne dobni a számlát (a szolgáltatás havidíja állítólag egy XBOX Live előfizetés árába kerülne). Ha minden igaz, a megfelelő adatátvitelhez 5Mb/s-os internetre lesz szükség (HD minőség). Emellett az OnLive rendszert jóformán sehogyan sem lehetne kijátszani, így megszűnne a kalózkodás is (a játékot ugyanis nem kapjuk meg).

Akárhogy is, az OnLive rendszerrel foglalkozó Steve Perlman olyan nagy kiadókat tudhat maga mögött, mint az Electronic Arts, a THQ, az Ubisoft, vagy a Take Two. Innen is látszik, hogy itt bizony komoly dologról van szó.

Maximális tisztelettel,
Tamás

Nyelvkezelő programok, kiegészítés

Az utóbbi héten szabadidő hiányában sajnos nem tudtam frissíteni a blogomat, emellett edzés közben sikerült eltörnöm a középső ujjamat, így meggyűlik a bajom az írással/gépeléssel. Akárhogy is, ez alkalommal egy rövidebb cikk erejéig ismét elővenném a nyelvkezelő programokat. Az előző cikkemben leírtam, hogy milyen nehézségeket okozhat a nyelvi fordításban a szófaji (lexikális), illetve a strukturális többértelműség. Mindemellett érdemes lenne még megemlíteni a mélyszerkezeti többértelműséget is.

A mélyszerkezeti többértelműség akkor lép fel, mikor egy mondatnak látszólag egy szerkezete, mégis több lehetséges jelentése van. Álljon itt egy példa: „The chickens (NP = noun phrase) are ready to eat” (A csirkék evésre készek, illetve A csirkék megevésre készek). A mondat nyelvtani szerkezete a csirkék szerepét többértelműen hagyja; az egyik jelentés szerint ők fognak enni, a másik szerint őket eszik meg.

 
Nagyításért katt a képre!  

A mélyszerkezeti többértelműség tehát egy újabb nehézség lehet egy jól működő fordítóprogram tervezésekor. Persze ez csak egy egyszerű példa a sok közül, hiszen lehetne még írni a pragmatikus, vagy éppen a szemantikai többértelműségről is. Akárhogy is, egyelőre legyen elég ennyi.

Maximális tisztelettel,
Tamás

Intelligens otthon

Az intelligens ház kifejezés az épület funkcióinak számítógépes kontrollját jelenti. Ez egyrészt ellenőrzést, másrészt beavatkozást jelent. Ezek a funkciók számítógépes kapcsolaton keresztül távolról is lekérdezhetőek, illetve aktiválhatóak. Az előnye egy ilyen koncepciónak az épület kényelmi, és biztonsági szolgáltatásainak magas szinten való kielégítése.

Az intelligens otthon egy óriási előrelépés lehetne az emberiség számára, hiszen a kényelem, és a biztonság egyre fontosabb mindennapjainkban. A rendszer működése során a központi számítógép fogadja a különböző érzékelők jeleit, melyekből aztán felépít egy pillanatnyi objektum státuszt, amelyet folyamatosan frissít, illetve a régebbieket archiválja.

A felszerelt érzékelők segítségével a rendszer érzékeli a külső nyílászárók nyitását, illetve zárását, legyen az ablak, vagy bejárati ajtó. Ennek a funkciónak fontos szerepe van a riasztórendszer megfelelő működésében is. Emellett a rendszer érzékeli a külső nyílászárók üvegfelületének törését, a belső nyílászárók nyitását, a szobák hőmérsékletét, a párát és füstgázt, illetve az áramfelvételt. Az érzékelők segítségével tehát a központi rendszer majdhogynem mindent képes érzékelni. A rendszer segítségével emellett a ház bejárati ajtajának nyitását kulcs helyett egy PIN kóddal (vagy akár ujjlenyomattal) is el lehet végezni. Nincs több vesződés a kulcsokkal, elég csak megadni egy kódot, és már bent is vagyunk.

Kényelem és biztonság
Az érzékelők mindemellett fontos szerepet játszanak a riasztórendszerek megfelelő működésében. A riasztórendszer automatikusan aktiválódik a külső nyílászárók üvegének törése (ablak, ajtó), a bejárati ajtó jogosulatlan nyitása (PIN kód), illetve tűz esetén. A rendszer ilyenkor azonnal értesít minket a történtekről SMS-ben, sőt, felszerelt kamerákkal akár mi magunk is meggyőződhetünk, hogy mi történt valójában otthonunkban. 

A számítógépen futó vezérlőprogram tartalmazza az egyes funkciókat, melyekről a felhasználó döntheti el, hogy melyek induljanak automatikusan valamely feltétel bekövetkezésekor, illetve melyeket akar manuálisan, tehát kézzel indítani.

 

A központi rendszer emellett különböző beavatkozásokkal rendkívül sok mindenre képes, például a klíma rendszer elindítására egy előre megadott időpont, vagy hőmérséklet alapján. Vegyünk egy egyszerű példát: óriási hőség van egész nap. Ugye milyen jó lenne, ha munka után, otthonunkban kellemes hűvös lenne? Sőt, biztos vagyok benne, hogy télen mindenkinek jól esne, ha a ház előre be lenne fűtve, és emellett egy meleg fürdő is várna minket. Ehhez nem kell mást csinálnunk, csak betáplálnunk a rendszerbe az adatokat, hogy az mikor álljon neki fűteni a házat. Este hat körül érünk haza? Kezdjen el fűteni a rendszer fél hat körül, hogy mire hazaérünk, ne nekünk kelljen a fűtéssel vesződnünk. Reggel, munkába induláskor pedig egyetlen gombnyomással lekapcsolhatunk mindent, a világítástól kezdve a fűtésig.

És ez csak egy-két apróság a sok közül. A mozgásérzékelőkkel könnyedén meg lehet oldani a szobák világításának ki-be kapcsolását, így többé nem lenne gondunk az égve felejtett villanyokkal. Ha belépünk a bejárati ajtón, a mozgásérzékelőknek hála rögvest bekapcsolna a világítás, mindemellett a víz, illetve a gáz nyitásának és zárásának betáplálását is könnyedén meg lehet oldani a egy központi számítógép segítségével, így a pazarlást is minimálisra csökkenthetjük. A rendszer mindemellett követheti az időjárás alakulását is: ha eső van, automatikusan becsukja az ablakokat, ám ha szépen süt a nap, akkor kinyithatja őket.  

A központi számítógép mindemellett létfontosságú szerepet játszik az intelligens házban, hiszen többek közt a PC fogadja a különböző érzékelők jeleit. A számítógép vezérli a beavatkozó elemeket, és egyben kezeli azok státuszait, ezzel egy időben pedig futtatja a vezérlőprogramot, amely a különböző funkciók felett rendelkezik, és egyben kapcsolatot tart a külvilággal.

Az előre betáplált parancsokat tehát a számítógép egy megadott időben, vagy egy megadott feltétel bekövetkezésekor automatikusan teljesíti, legyen szó redőnyök mozgatásáról, világításról, fűtésről helységenként, vagy éppen riasztásról.

Maximális tisztelettel,
Tamás

Szoftverkalózkodás

Mit nevezünk wareznak?
Wareznak hívjuk azt a jelenséget, amikor valaki jogvédett tartalmat nem jogtisztán terjeszt, függetlenül attól, hogy ingyen, vagy pénzért teszi azt. A warez ebből a szempontból egy meredek téma, hiszen mindenkinek megvan a maga véleménye az illegális másolatokról.

A warezról az emberek többségének az újonnan megjelenő számítógépes játékok jutnak az eszükbe. Azonban nem érdemes elfeledni, hogy a különböző torrent oldalakról egy csomó más dolog is letöltődik: elég csak filmekre, sorozatokra, zenékre, vagy különböző méregdrága szoftverekre gondolni. A probléma ezzel az, hogy a warez nem teljesen jogszerű dolog. Ahhoz, hogy a warez megszűnjön, mindenekelőtt át kéne alakulnia a gondolkodásmódnak, mind a felhasználók, mind a terjesztők terén.

 

Először is, nézzünk egy teljesen átlagos, játékot: az újonnan megjelenő Need for Speed: Shift 11.900 forintot kóstál. És hogy mit kapunk a pénzünkért? A dobozban található a játék,  egy CD kulcs, illetve egy rövid útmutató. A kiadók pedig mélységesen fel vannak háborodva, hogy mekkora veszteségeket okoznak az illegális letöltők (ez esetben nekik van igazuk). A probléma ott kezdődik, hogy alig található némi különbség az eredeti, és az illegálisan letöltött játék között (a dobozon, illetve a CD kulcson kívül). Manapság pedig nem minden ember tud kifizetni egy tízezer forintos játékot (ami a magyar átlagfizetéshez képest rendkívül soknak számít), így hát inkább letöltik.

A probléma
Amennyiben utána olvasunk a wareznak, rendkívül sok mindent megtudhatunk róla. Először is, a szerzői jogvédelem szerint tilos a megvásárolt termék terjesztése, kivéve ha az a szűk családi  (baráti) körben történik. A fájlmegosztásnak mindemellett több módja is létezik. Az ismertebbek közé tartoznak a különböző ftp szerverek: van egy felhasználó, aki feltölt egy fájlt a saját oldalára. Aki  ezután rákapcsolódik erre az ftp-re, az szó nélkül letöltheti a feltöltött fájlokat. A torrent is hasonló alapokon nyugszik: valaki nekiáll feltölteni egy tartalmat, melyre mások rákapcsolódhatnak, és apróbb darabokból letölthetik azt. Az már más kérdés, hogy ezeket a fájlokat ők maguk is visszatöltik, ergo nem sokban különböznek az eredeti feltöltőtől. A törvény pedig mindemellett kimondja, hogy a jogvédelem alatt álló tartalmak megosztása a nyilvánossággal minden esetben engedélyköteles.

Mit kéne tenniük a kiadóknak?
Mindenek előtt lejjebb kéne vinniük a játékok árait, ugyanis amíg ezt nem teszik meg, addig nem igazán lesz változás. Emellett az eredeti dobozos verziót olyan plusz dolgokkal kéne megpakolniuk, mellyel rávehetik az egyszeri felhasználókat a játék megvásárlására. Erre továbbra is a legjobb példa a The Witcher. A játék 4900 forint (megjelenéskor 7900 volt), és az eredeti, magyar szinkronos játék mellé adnak egy zenei CD-t (ami egyszerűen zseniális), egy „Hogy készült?" DVD-t, egy kézikönyvet útmutatóval, egy eredeti fantasy novellát, egy térképet, plusz egy-két játékmenetbeli újdonságot. Mindezek után az emberek némileg elgondolkodtak azon, hogy biztos jobb-e letölteni a játékot, és egy gyűrött papírtokban tárolni valami olcsó DVD-re kiírva (aminek természetesen megvan a maga előnye), mint megvenni egy magyar szinkronnal ellátott, mindenféle pluszokkal teletömött dobozos játékot, nem is olyan drágán (vitték is, mint a cukrot). Ezzel a rövid példával csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy igenis sok minden múlhat a kiadókon, és a terjesztőkön.

Szerencsére azonban akadnak biztató jelek is. A legtöbb játék a megjelenés után egy fél évvel már sokkal olcsóbban elérhetőek. A filmeknél is ez történik: a rajongók megveszik a megjelenéskor a kedvenc filmjeiket, a többiek pedig pár hónap múlva fogják megvenni ugyanazokat a filmeket, majdhogynem feleannyiért. Emellett a legtöbb zenét manapság pár száz forintért le lehet tölteni, teljesen legálisan. A CD-k ára azonban továbbra sem akar lemenni, ami szomorú dolog.

Összességében a warez egy olyan jelenség, melyet nem lehet megszüntetni. Az illegális letöltés persze nem megoldás, azonban mindig lesznek olyanok, akik az internet „sötét oldaláról" szerzik meg az újonnan megjelenő szoftvereket. Mint azt fentebb említettem, a dolog nem csak a kiadókon, hanem a felhasználókon is múlik: sokaknak bőven van pénze egy-egy játékra, filmre, vagy zenére, ám ha az egyszer drága, és emellett akár hozzájuthatnának ingyen is, akkor mégis miért költsenek rá több ezer forintot? Mondhatnánk azt is, hogy a felhasználók mentalitásán is kéne némileg változtatni. Ezzel nincs mit tenni, egyszerű szélmalomharc: az emberek mindig meg fogják találni a módszert az újonnan megjelenő szoftverek ingyen való beszerzésére.

Maximális tisztelettel,
Tamás

Életmentő karóra

Napjainkban rendkívül sok ember szenved különböző, állandó ellátásra szoruló betegségektől (többek közt szívbetegek, cukorbetegek). Ezek az emberek gyakran kénytelenek a kórházban tartózkodni, ahol rosszullét esetén azonnal el tudják látni őket. A beteg azonban nem mindig tudja fizetni a helyét, így az ideje nagy részét otthonában célszerű töltenie - a probléma ezzel az, hogyha esetleg a házában lenne rosszul, akkor közel sem biztos, hogy lesz ott valaki, aki tud rajta segíteni.

Az ilyen esetekre lehetne létrehozni egy egyszerű karórát. A betegnek egész álló nap viselnie kellene az órát, mely mérné a vércukorszintet (figyeli az implantátumot, illetve kijelzi a glükózszintet), a vérnyomást, és a pulzust. A karóra mindemellett a lemért adatokat eltárolná, mely a későbbiekben sokat segíthetne az orvosoknak. Amennyiben a pulzus, vagy a vérnyomás egy megadott szint alá esne, az óra wi-fin keresztül rögvest kapcsolatba lépne a központi számítógéppel.

A házban mindemellett lehetne egy PC, mely alapjáraton ki lenne kapcsolva (stand-by). Amennyiben történne valami a beteggel, az óra egy üzenetet küldene a számítógépnek, mely automatikusan bekapcsolna (wake-up). A PC azonnal értesítené az orvost, hívná a 911-et, és mindemellett el is küldené a karóra által mért adatokat, mely alapján előre megállapíthatnák a beteg jelenlegi állapotát. Egy ilyen óra tehát rendkívül sokat segítene a kiérkező orvosnak, és a betegnek egyaránt!

Maximális tisztelettel,
Tamás

A játékipar jövője?

Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy az egyik fejlesztőcégnek sikerült megvalósítaniuk a lehetetlent. Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor egyik pillanatról a másikra, az ember, és a gép közötti kapcsolat egy karnyújtásnyira került. És hogy miről is van szó pontosan? Az Emotiv Systems bejelentette, hogy sikerült megalkotniuk a világ első olyan eszközét, mellyel csupán a gondolatainkkal képesek leszünk irányítani egy játékot. Ezzel pedig egy újabb lépéssel kerültünk közelebb a virtuális valósághoz.

Nem szükséges megfogalmazni, hogy ez a dolog mekkora áttörést jelenthet az egész számítástechnikában, így tehát nem véletlen, hogy mindenki izgatottan várja, hogy valóban képes lesz eme eszköz hosszabb távon is a fentebb említett funkciókra. Jelenleg harmincféle kifejezés, tevékenység, és érzelem megjelenítésére képes eme szerkezet. Ha tényleg beválik az EPOC, óriási lehetőségek nyílnak meg a fejlesztők előtt!

A játékok, és a személyes interakciók között egyre szorosabb kapcsolat kezd kialakulni. A technológia fejlődésének köszönhetően teljesen új lehetőségek nyílnak meg a fejlesztők előtt. Az új szerkezetnek mindemellett vannak hátrányai is, mint például a rossz célokra való felhasználás, azonban hihetetlen, hogy mekkora előrelépést jelentene, amennyiben az ember szimplán a gondolataival képes lenne irányítani egy játékot.

LINK A VIDEÓHOZ

Microsoft Future

Mostani bejegyzésemben kivételesen nem egy újabb ötlettel állnék elő, inkább csak egy rövid videóval kedveskednék az olvasóknak. Minap a neten böngészve leltem rá a Microsoft 2019 Future Vision című videóra, melynek sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Nem haboztam, rögvest meg is néztem, hogy ezúttal mit alkottak a világ legnagyobb szoftvergyártójánál, a Microsoftnál.

Mint azt a videó címéből könnyedén kitalálhattátok, a Microsoft egy újabb rövid reklámfilmjéről van szó. A videó a jövőt próbálja felvázolni, bemutatni nekünk, pontosabban inkább azt, ami 2019-re várható. Ugyan a rövid reklámfilmben található egy-két apróság, melynek nem láttam sok értelmét, azonban sok érdekes dolgot is láthatunk benne! Emellett a többi blogoló akár némi ihletet is meríthet a videóból. Akárhogy is, mindenképpen érdemes végignézni, már csak azért is, mert az embert némileg elgondolkodtatja, hogy vajon mi lesz majd tíz év múlva.. Lehetséges, hogy az informatika tényleg ekkora előrelépést fog megtenni? Lehetséges.. de azt sem szabad elfeledni, hogy három év múlva, 2012 december 21.-én már megint eljön a világvége. Ezek a maják... Jó szórakozást!

LINK A VIDEÓHOZ

Maximális tisztelettel,
Tamás

Közlekedés Budapesten

Ez alkalommal evezzünk egy kicsit más vizekre, és vegyük jobban szemügyre Budapesten való közlekedést. Ugyan nekem nincsen autóm, így kénytelen vagyok tömegközlekedést használni, ám épp elégszer jártam a belvárosban ahhoz, hogy viszonylag reális képet tudjak alkotni róla.

Budapesten az utak legtöbbször kiszámíthatatlanok - sosem tudni, hogy éppen mikor, merre, és hogy miért ássák fel az utakat, hogy aztán hetekig, hónapokig, ne adj isten évekig csak a szétszedett, járhatatlan utcák díszítsék az amúgy sem túl fényes várost. Sajnos ebből itt Budapesten olyan mesteri szinten űznek sportot, hogy az már-már nevetséges. Nem egyszer az is megfordult a fejemben, hogy a városban a forgalmi dugók megszüntetésén dolgoznak, nem is akárhogy: ellehetetlenítik a forgalmat a város különböző pontjain, a legnagyobb forgalommal bíró utakat egyszerre szedik szét, a kerülőutakat szintúgy, ezzel ösztökélve az autósokat arra, hogy használjanak tömegközlekedést. Persze az már más tészta, hogy mi lenne akkor, ha egyik napról a másikra minden magyar állampolgár gondolna egyet, és büszkén buszra/villamosra szállna, azonkívül, hogy a BKV egyik pillanatról a másikra teljesen összeomlana. Mindemellett az sem elhanyagolható tényező, hogy a politikában is rendkívül jól kamatoztatják az effajta ötleteket, sajnos... 

Ugyan ennek a bejegyzésnek idáig nem sok köze volt az informatikához, az életünk jobbátételéhez pedig végképp semmi, de gondoltam csak azért is leírom. Persze milyen kérdés ez manapság, mikor fénykorát éli a GPS (Global Positioning System), hiszen amellett, hogy a dugókat nagy ívben elkerüli, még így is a lehető legrövidebb úton navigál minket úticélunkhoz. Sőt, mondhatnánk azt is, hogy milyen jó lenne, ha mindenkinek lenne egy saját GPS-e, hiszen akkor nem lennének közlekedési dugók - na ez az ötlet viszont utólag átgondolva szerintem úgy rossz, ahogy van. Ha minden autóban lenne egy-egy GPS, akkor annak köszönhetően lennének forgalmi dugók.

No de előbb térjünk rá egy kicsit a GPS rendszerre. Maga a szerkezet működése viszonylag egyszerű: a GPS rendszerben ismert helyzetű, Föld körüli pályán keringő műholdak jeleket sugároznak a Föld felé, a rendszer pedig ezekből az adatokból számolja ki a jelenlegi tartózkodási helyét. A GPS a földi vevőkészülékek, illetve az aktív műholdak segítségével számolja ki a különböző adatokat (út, idő, irány, stb).

A GPS segítségével tehát elkerülhetjük a kilómétereken át cikázó dugókat? Számításaim szerint nem. És hogy miért nem? A válasz rendkívül egyszerű: tegyük fel, a Bécsi úton baleset történik, és ennek köszönhetően lezárják az egyik sávot. Pár perc múlva bedugul az egész út az egyetlen járható sávnak, és a közlekedési lámpáknak köszönhetően, a dugó pedig egyre csak növekszik. Mi az ésszerű megoldás egy ilyen esetben? Fogjuk magunkat, és az első adandó alkalommal lehajtunk egy mellékutcába. A gond az, hogy van még rajtunk kívül 200-300 másik ember, aki pontosan ugyanezt teszi. Tehát abban a pillanatban rögvest bedugulnak a mellékutcák is, és járhatatlanná válik az egész. Ebből a szempontból pedig elkerülhetetlenek a közlekedési dugók, GPS ide vagy oda. És akkor mégis hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a dugókat?

Több sávot, mellékutcát, és járható utat kellene kiépíteni. A dugó egy olyan jelenség, mely elkerülhetetlen, ám új járható utak bevezetése némileg segítene a dolgon.

Maximális tisztelettel,
Tamás

Nyelvkezelő programok

A közhiedelem szerint a számítógép egy matematikai eszköz, tehát számítások elvégzésére való. Ez nem teljesen igaz, ugyanis a számítógép valójában egy nyelvi gép: valódi ereje abban rejlik, hogy olyan nyelvi jelekkel, szimbólumokkal manipulál, melyeknek saját jelentésük van. Ha ezt vesszük alapul, akkor lehetséges egy olyan program megírása, mely tökéletesen lefordítana bármilyen idegen szöveget más nyelvekre. 

Az elképzelés, miszerint a számítógéppel szövegeket lehet fordítani, 1949-ben született. A probléma az volt, hogy ez időben az összes számítógép katonai intézményekben üzemelt. A fordítás témájával már az ötvenes években is rendkívül sokat foglalkoztak, ám akkor nem a nyelv fordítása volt valójában a cél, hanem a katonai kódok megfejtése. Ám gondoljunk csak bele: ha sikerülne egy olyan programot írni, ami képes tökéletesen lefordítani nyelveket, akkor a számítógép lehetne a kommunikáció fő eszköze!

Szerkezeti többértelműség
Ugyan teljesen automatizált, jó minőségű gépi fordítást még nem készítettek, ám olyan programok/szoftverek már léteznek, melyek megkönnyíthetik a fordítást. Különböző fordítási segédeszközök, szótárak, stb. A legnagyobb gond azonban továbbra is többértelműségben rejlik. A számítógépes programok kitűnően bánnak a nyelvi szimbólumokkal a különböző rendszerekben, ám a szövegek jelentésével foglalkozva azonban megzavarja őket az emberi nyelvek többértelműsége.

A szerkezeti többértelműség esetén a probléma sosem egy szóban rejlik. Vegyünk egy rendkívül egyszerű példát: „He saw that gasoline can explode." (Az egyik jelentése: Látta hogy a benzin felrobbanhat. A másik: Látta azt a benzines kannát felrobbanni.) Ennek a mondatnak tehát két értelmezése lehet, mely a „that" és a „can" szavak sorrendjétől, használatától függ. 

Az első fán könnyen kivehető (Látta, hogy a benzin felrobbant), hogy van egy alárendelt mellékmondat, melynek a "gasoline" (benzin) szó az alanya: a mondat az anyag tulajdonságát fejezi ki. A második fa szerint a "gasoline can" (benzinkanna) egy főnévi kifejezés része (NP = noun phrase) és a benzin tárolására alkalmas edényt jelenti, tehát a példamondat a robbanás látványára utal.

Tehát a többértelműség lehet az egyik akadálya annak, hogy számítógéppel szöveget fordíthassunk egyik nyelvről a másikra. Aki netán nem értené, hogy miről is van szó, annak bemutatnám a többértelműség legegyszerűbb fajtáját. A lexikális többértelműség esetén a mondat egy szavának több jelentése van. Jelen esetben a "bank" szó az, amely egyaránt utalhat folyóra, vagy egy pénzügyi intézményre. Ahhoz pedig, hogy lefordítsuk a szöveget, mindenképpen választanunk kell a kettő közül.

A rendszert tehát olyan döntések elé kell állítanunk, melyeket nem tud megfelelően kezelni. És ez az oka annak, hogy nincsenek olyan fordítóprogramok, melyek tökéletesen képesek lennének lefordítani egy megadott nyelvi szöveget. De ha valahogyan sikerülne megoldást találni a nyelvi problémákra, akkor a számítógép lehetne a kommunikáció fő eszköze.

Maximális tisztelettel,
Tamás

Letölthető újságok, és az E-Book

A SmarterHungary versenyének szabályzata szerint olyan ötletekkel kellene, hogy előrukkoljanak a nevezők, melyekkel könnyebbé tehetnénk hétköznapjainkat.

Ennek megfelelően rögvest mondhatnám azt, hogy dobjuk ki a tankönyveket, és tegyük fel az összes iskolai tananyagot teszem azt egy e-bookra. Milyen egyszerű, s egyben praktikus lenne minden nap csak egy e-bookot cipelni az iskolába, a jól megszokott 30 kilós táskánk helyett. Sajnos az ötletet gyorsan el kellett vetnem, mivel akadt egy-két (há-négy) apróbb kis bökkenő, mely rögvest megakadályozná az ötlet megvalósulását. Mindenek előtt ott vannak a forgalmazó cégek, no meg a kiadók: mégis hogyan lehetne meggyőzni őket, hogy mostantól fogva nem kellenek a tankönyveik? Valószínűleg sehogy. És akkor még a szerzői jogvédelemről egy szót sem szóltam. Az pedig senkit nem érdekel, hogy mennyit lehetne spórolni ezzel, hiszen a tankönyvek előállítása nem éppen egy olcsó munka. Ha netán valami csoda folytán mégiscsak sikerülne továbblépnünk a fentebb leírtakon, még mindig ott van az, hogy az e-book, vagy bármilyen hasonló szerkezet (PDA, Notebook, stb.) egytől-egyig rendkívül drága. És mi van akkor, ha tönkremegy?

No de aki netán még nem hallott volna az e-bookról, annak most röviden felvázolnám, hogy miről is van szó pontosan. Az e-booknak, magyarul e-könyvnek az egyik legnagyobb előnye a mérete. A 12x20x1 centiméteres szerkezet rendkívül praktikus, könnyedén hordozható. A legnagyobb jellegzetessége az e-könyvnek, hogy mivel az egész digitális úton működik, így a vásárlót nem terheli semmilyen nyomtatási költség, ennek következtében pedig  jóval olcsóbban hozzá lehet jutni a digitálisan kiadott könyvekhez. Mindemellett az e-book rendkívül sok szövegformátum beolvasására képes (pdf, txt, doc, html, stb). Ez idáig mind szép és jó, azonban egy átlagos e-könyv 250 dollárba kerül, tehát szó nélkül elkérhetnek érte 50-60 ezer forintot (+ szállítási költség, mivel Magyarországon nem kapható). A végére még megjegyezném, hogy a nemsokára megjelenő Sony legújabb e-book modelljének az ára 90 ezer forintba fog kerülni. Mindezek után mindenki döntse el maga, hogy szerinte megéri-e beruházni egy ilyen szerkezetre, vagy inkább marad a hagyományos papírnál.

Ha viszont az e-könyvvel nem a tankönyveket, hanem a különböző újságokat (napilapok, magazinok) céloznánk meg, máris egy fokkal könnyebb dolgunk lenne. Amennyiben a különböző cégek digitális úton terjesztenék újságaikat, majdnem mindenki jól járna, hiszen nem kellene fát kivágni papírért, nem lenne nyomtatási költség, no meg nem kellene fuvarozni országszerte az újságokat. Ha a különböző zenéket reklámozó cégeknél bevált az internetes terjesztés, akkor miért ne működhetne ugyanez az újságoknál?

No és akkor itt jönne képbe az E-Paper, magyarul az elektronikus papíros. Az e-papír ugyanazt a feladatot látja el, mint a hagyományos papír, mindemellett hajlékonyak, kis energiaigényűek, és könnyűek is (az E-Paper szó alatt az E Ink technológiájára épülő digitális megjelenítőket értik). Jelenleg a japánok haladnak a leggyorsabban a fejlesztéssel, hiszen nekik sikerült létrehozniuk a legnagyobb felbontással rendelkező papírost (1536x2048 pixel). Ha sikerülne bevezetni az E-Könyvvel együtt az e-papírt is, akkor az újságoktól kezdve a könyvekig mindent lehetne digitálisan terjeszteni.

Maximális tisztelettel,
Tamás

Ami késik, nem múlik

Az olvasók igen nagy valószínűség szerint a SmarterHungary jóvoltából indított verseny, és néhány véletlenszerű kattintásnak köszönhetően tévedtek blogomra. Mikor olvastam a pályázatra való felhívást a GSO-n (GameStar Online), meglepődtem, hogy vannak olyan emberek, akiknek van türelmük végigolvasni a fiatalabb generációk ötleteit az informatikával kapcsolatosan. Megjegyzem, idáig még csak meg se fordult a fejemben, hogy hogyan tehetnénk jobbá életünket a számítástechnika segítségével.

Rögvest neki is álltam a gondolkodásnak, melynek eredménye végül egy-egy rendkívül kiforratlan, ámde ránézésre kivitelezhető ötlet lett. Sajnos azonban utólag döbbentem csak rá, hogy Magyarország pénzügyi helyzete miatt az ötletek nagy része jelenleg életképtelen, tehát közel sem olyan egyszerű a feladat. Hiába vannak emberek, akik amúgy rendkívül hasznos szoftvereket, illetve programokat terveznek/írnak, ha egyszer nincsen elegendő pénz, és támogatás, mely megvalósíthatná azt.

Mindezt figyelembe véve próbálom megformálni ötleteimet, hátha sikerül valami olyasmit kitalálnom, mely a későbbiekben akár valóra is válhatna. Gondoltam megpróbálkozom vele, ha már egyszer szeretek írni. Minden egyes ötletet igyekszem minél alaposabban kivesézni, minden apróságra kitérni. Bevezetésnek legyen elég egyelőre ennyi.

Maximális tisztelettel,
Tamás